Wrocław kaland Első nap

Delivery Centre Wrocław kért Fehérvártól egy tapasztalt project managert, hogy bevezesse az ottani új csapatot a processz rejtelmeibe és megmutassa, hogy is megy ez itt Fehérváron.
A kérdés felvetődött a department meetingen. Ki vállalkozik? Én mennék szívesen...Oké!

***
Csütörtök délután, végső(nek hitt) egyeztetés-chat a manager asszisztenssel:

- Akkor jó lesz ez a vasárnapi csatlakozás? (Átszállással, Münchenen keresztül, mert sajna egyenesen oda nem megy semmi :/ ) Vagy inkább repülnél mégis hétfőn? Mert akkorra is van...
- Nemnem, jó lesz ez a kombó, nem baj, ha későn érek oda, foglald csak le, köszönöm. Már meg is beszéltem egy meetinget hétfőre a Planetes project manegerrel, aki, mint utóbb kiderült, éppen Wrocławban dolgozik
:D Nahát, kicsi a világ.

Tényleg nem megy közvetlenül Wrocławba semmi, nemhogy vonat, de még busz se, ellenőriztem. Ha tévednék, javítson ki valaki.

Péntek, délután egy óra, ugyanaz a segítő lány:
- Elküldtem az itinert, délig kellett volna konfirmálnod, hogy jó lesz-e...most válaszolok nekik, hogy véglegesítsék...remélem, meglesz még
- ?? Dehát én azt hittem, a tegnapi volt az egyeztetés...
...

- Megvannak a jegyek, elküldöm, lécci erre majd válaszolj, hogy okés-e!
- Oképersze.

Sóhaj.

***

Vasárnap, délután félkettő. Pepita taxi. Kopott Merci.

- Meg tetszene engedni, hogy kis kerülővel menjünk odafelé? Be kéne ugrani a lányom születési anyakönyvi kivonatáért.....
- Perszehogy,tessékcsak
- Köszönöm a kedvességét.......
- Nincsmitigazán.
- Tudja, másféléves az unoka, már beszél
- Az szép. Jézusom, mi ez a hang?
- Ja, az csak a ventilátorlapát!
- Elnézést, most egy kicsit hűvös lesz; ugye a ventilátor.....
- Nem baj, legalább nem alszom el. (Dehogynem.)
- Fázni tetszik?
- Igen, kicsit.
Erőlteti, nyikorgatja.
- Natessék, már jó is, csak a nagy fordulatszám kellett neki.
- Csakazttudnám, minek kerül ekkorát ez az emnullás a Ferihegy felé...

Esőre áll. Hangulatindex leszállóágba kezd.

***

Ferihegy

Nahát, milyen kevesen megyünk Münchenbe!
Nahát, milyen kicsi ez a gép, ekkorával még sose....szépek a felhők....repülni azért mégiscsak jó.
Nahát, mekkoranagy ez a müncheni reptér!
Nahát, itt van ingyenkávé! Tökjó.

Tranzit, séta, melegvan, nézelődés, itt se németek dolgoznak; majd öt perccel boarding előtt - németül és angolul:
>>Értesítjük kedves utasainkat, hogy a wrocławi gép még nem hagyta el Wrocławot, várjuk, hogy elinduljon ide. Amint megtudjuk az indulás pontos idejét, értesítjük önöket.<<
>>Értesítjük kedves utasainkat, hogy technikai okok miatt a wrocławi járatot törölték. További információkért kérjük, fáradjanak a Lufthansa Service Centerhez. Megértésüket köszönjük.<<

Ezt is meg kellett érni egyszer.

Lufthansa Service Center
- Értsék meg, mi is az információra várunk, hogyakkormost önöket itt szállásoljuk el és holnap repülhetnek Wrocławba, vagy esetleg most Katowicébe és onnan busszal.......
- Ez volt a múltkor is....

Perszehogy az utóbbi. Kilenckor indul a gép Katowice-be. Csak legyen már kívül az országon ez a sok kellemetlen izé...........utas.
Akkorhát legyen egy sör, ha már München. Ez legalább jó. Paulaner Weißbier.



Nahát, esik. Hideg.
Nahát, milyen büdös a szája ennek a kalaposnak...
Nahát, még az előzőnél is van kisebb gép! Jajdenagyonkicsi! De legalább ablak mellé.
Nahát, persze, hogy a kalaposnak épp mögém szól a jegye :(

Depeche Mode passzol a sötét repüléshez. Még egy repülőszendvics. Jó lesz reggelire.

Katowice még hidegebb.

>>Münchenből Wrocławba tartó utasainknak: a busz már várja önöket a B terminál előtt.<<

Hát, ott nincs semmi. Csak hideg szél és cigifüst. És egy magyar pár. Perszehogy elégedetlenkednek. Köd takarja félig a holdat.
Hostess jön, követjük, csendben, beletörődve.

3 minibusz vár ránk, egyre kevesebben vagyunk, páran elmentek taxival inkább.
Tíz perc alatt nyolcan ülünk egybe.
2 francia üzletember dohog: "ez maguknak business class service??"
Asszem, más esetben felháborodnék, most valahogy igazat adok nekik. Egészen addig, amíg ki nem szállítanak mindenkit, köztük egy türelmes gyereket is, hogy ők ketten ülhessenek leghátulra.
Menjünk már.

A reptéri toronyóra 23:57-et mutat, mikor végre elindul a kis konvoj az éjszakában. Darabig bámulom a holdat, majd elalszom.
Fölébredek, 2 óra. Valami város van itt. Kanyargós utak, sehol senki. Igen, ez már Wrocław.
Félhárom, újabb reptér, a wrocławi; ez már zárva, de pár perc alatt mégis kerül 2-3 taxi. Még beférek az egyikbe. Scandic hotel, igen. A kocsi lepukkant, koszos, mintha építőmunkásokat szállítana főmunkaidőben. A taxis nagydarab, igénytelen forma, félig a hasával vezet.
Hátul három üzlemberforma férfi, angolul társalognak. Mindenki másik hotelban lakik. Taxis nem beszél angol, németül kicsit. Sprehhen zí dojcs? Igen. Ők nem.
Innentől velem társalog, én fordítom a hátuliaknak, hogy igen, fizetni kell, bár hitelkártyát nem fogad el. Viszont számlát is ad, ha kell, bár a cégnév (HP) már kifog rajta. Legyenszíves írja oda maga. Odaírja: HP.
Egyikük célhoz ér, kiszáll, a kocsi mögött bizniszelnek a sofőrrel, fizet. Kérdem, vajon kifizetteti velünk ugyanazt az utat többször is a taxis? A válasz egy sokatlátott ember mosolya: hát persze.
Taxis vissza, megyünk tovább. Wrocław óriásinak tűnik ebben a magányos, neonfényes éjszakában.
Következő megállónál ötperces alkudozás, ki kinek mit fizet, kinek kell a számla. Ketten kifizetik amit a taxióra mutat, 76.50 helyett 80-at; ki is kapcsolja hát a sofőr. Egyedül maradok utas a kocsiban.
Vajon én fogok-e és ha igen, mennyit, fizetni?
Még jó, hogy Münchenben ráértem és eszembe is jutott Zloty-t váltani, de vajon elég lesz-e?
Scandic hotel.
- Fünfcig bitte.
Hát jó, egye fene, megpróbálom:
- De az előbb ők már kifizették a nyolcvanat!
- A taxiért fizetni kell!
- Az oké, de már fizetve van!
- Nem, itt 75 Zloty a taxi.
- Egy utat háromszor kell kifizetni?
- De hát a taxiért fizetni kell...na jó, legyen fircig.
Lenyelem. Itt nem nyerhetek, nála van a bőröndöm, mi van, ha nem adja visza? Különben is mit tehetek? Legyen fircig. Van nálam annyi.

***
Recepción:
- Akkor ide a címét legyen szíves.
- Ok, aláírnom hol kell?
- De hát már aláírta, ott ni!
- Én ugyan nem.
- Ez nem az ön aláírása?
- De nem ám.
Egy az én nevemmel előre kinyomtatott bejelentkező lapról van szó, aminek az alján valóban ott egy idegenkezű, olvashatatlan, ráadásul egészen férfias aláírás. Tollal.
- Ez furcsa, valaki már aláírta. Akkor ezt áthúzzuk és valahova ide mellé kérem.
- Na ne, nem lehetne nyomtatni egy másikat inkább?
- Ja, dehogynem, azonnal...
Sóhaj

Az ablakból félig üres parkolót látok. Mit is vártam? Elfelejtettem internetet kérni. Na, majd holnap.
04:30-at mutat a telefon, mikor beállítom az ébresztőt: holnap - azaz már ma - mégiscsak találkoznom kellene Ewa-val, ha már itt vagyok. A tervezett elsőnapi városnézésről nem is beszélve.
Jó ez a céges kölcsöntelefon, van rajta az a jó kis játék.......a fenébe is, nem vagyok álmos. Olvasok akkor. Ez végül beválik, elalszom.