Wrocław kaland Ötödik nap

Wilfried nem felejtette el, még utoljára a lift előtt megegyezte: akkor majd hívlak.
Mi a francot mondjak neki? Hogy uutálom a németeket?
Egyébként mára sokat oldódott körülöttem a fagy, már Stefanie meg Frank is beszélgetett velem. Kezdem átlátni a projectet, amin dolgoznak. Unity és Fallplan.
Viszont a mai napon végképp eldőlt: semmi értelme nem volt engem kihívni ide. De a close-out meetingen azért mondtam pár szép búcsúszót.
És legalább sikerült lopva lefényképezni az épületet



Fura látni, hogy az újoncoknak olyan dolgok okoznak nehézséget, amiket én észre sem veszek.
Wilfried reggel otthagyott tíz percre a csoporttal, és egy óra múlva jött vissza. Addig tanulgattuk a BAG template-et használni. Kiderült, hogy az övék másmilyen, mint az enyém, így aztán kb ugyanolyan tanácstalanul álltam előtte, mint ők. Azért elment az idő valahogy.
A tegnapi napból kimaradt egy fura élmény....
Van itt egy lány, afrikai. Nagyon. Eléggé kövér, ezért nagyokat szuszog. És dúdol...Azt hinné az ember, hogy alszik, de nem, ez az alapjárat. Gondoltam, milyen jó, hogy itt ilyen mindenféle emberek dolgoznak, ez tetszik nekem.
Mögötte találtak nekem egy szabad helyet, így hát egy darabig hallgattam, ahogy szuszog és nyögdécsel. És németül telefonál.
Egyszercsak hallom, hogy a nevemet említi. Hogy akkor majd elküldi Fabiolának a sheetet. Meg move meg minden.
???
Egy darabig gondolkodtam, mondjam-e neki, hogy én vagyok és ne küldje, mert én azt már nem akarom csinálni, mert se időm, se kedvem, se szakértelmem nincs hozzá stb. Vége lett a callnak, összeszedtem magam és végül elmondtam neki. Inkább így tudja meg, mint abból, hogy nem kap választ a mailjére.
Kiderült, hogy csak január óta csinálja a Henkelt, és még nem küldött nekem semmit, ez lesz az első. Az is kiderült, hogy fura afrikai a neve is.
Sajnáltattam még magam egy kicsit hogy mennyire nem érek rá, hazudnom nem kellett végülis, aztán úgy váltunk el, hogy dejó szemtől szembe találkozni azzal, akivel egyébként csak virtuálisan dolgozol együtt. Hát ja. Ha nem a Henkel lenne......
Ma hamarabb leléptünk, még világos nappal. Hatkor találkozunk a liftnél. Menjek? Megyek.
Vacsora a tervezett étteremben (egy szigeten) meghiúsul szabad asztalhiány miatt, így Stefanie az utcán kér tanácsot a járókelőktől, hol egy pizzéria. A föld alá irányítanak. Ausztrál motívumokkal ékes kicsi étterem. Az étlapon barlangrajzjel-magyarázat, állatrajzok és ős-ausztrál mesék: miért ugrál a kenguru? Mert egy erdőtűzben megégette a mellső lábait. Sör és gyros. Nem rossz, bár nem akartam volna enni. Stephan úgy érzi, beszélgetnie kell velem. Milyen kedves ember... Megnyugtatom, nyugodtan beszéljen németül, értem, csak válaszolni nem tudok, csak angolul. Néha azért bekeveredek. De ők is :D
Következő állomás egy amerikaias stílusú bár, koktélok. Casa de Musica.

Stefanie Pina Colada-t, Wilfried banános daiquirit iszik. NAGYON látványos, kész gyümölcssaláta van felapplikálva a pohárra.

Én beérem 1 gintonikkal.

Steffi úgy eszik-iszik, mint egy gyerek. Mindent megeszik, a pizza szélét is, lenyalja az ujjait, megeszi az öszes gyümölcsöt a pohárról. Talán akkor is megenné, ha műanyagból lenne...egyre szimpatikusabb, hogy dirigál felnőtt férfiaknak és egy kézzel managel egy ekkora projectet...
Respekt Steanie Kolar!!
A zenétől megint nem hallok semmit, ők is inkább a focit lesik, Steffi is, így csak a kirakatüvegen kibámulás marad. Bámulom az esőbe forduló hóesést, találok egy ablakot az egyik épület tetőterén: félgömb. Olyan gótikus-Batmanes hangulata van. Szívesen megnézném a lakást, amihez tartozik. Ezen jól elábrándozom...félóránál már ők sem bírják tovább, így hamar hazakeveredünk. A liftnél kiderül, hogy Stephannal egyszerre repülünk, így mehetünk együtt taxival. Hurá.
Ennyi volt hát Wrocław. Nem kizárt, hogy nem utoljára láttam, így nem bánom annyira,hogy nem csináltam rendes fényképeket, csak a telefonnal. Legközelebb talán jobb és több idő lesz...

Wrocław kaland Negyedik nap

WROCŁAW





Esti-reggeli móka a garázsokkal: este az IBM-es sorompó nem akar kiengedni a mélygarázsból, aztán reggel a hotelből nem akar kiengedni az automata, azután az IBM mélygarázsba nem akar beengedni a szigorú biztonságiőr-néni...Mikor végre felnyílik az alvilág kapuja, Stefanie dühödten a gázba tapos és bezúg a föld alá. Magával viszi négyünk táskáját, akik előzékenyen kiszálltunk a kocsiból. Kutyagolhatunk utána a benzinszagú neonfénybe. Hátramaradok, mert imponál a 3 magas fickó látványa fekete kabátban a szürke-acél hátérrel. Nem tagadhatom meg magam, ezt le kell fényképezni :D

Kezdenek egyformásodni a napok...
Egész napi üldögélés és projektorbámulás után betonkocka a fenekem és hozzá kőgolyó a fejem, benne száraz lukak a szemeim. Lehetne beléjük pl virágot ültetni.
Már az ablakon túli világ is elszürkült.
Egyszer felébredek; Wilfried kérdez valamit. Ködösen sejlik, mit is akar, félig találomra válaszolok. Nem kérdez többet.
Micimackó vagyok, és Bagoly tart beszédet.
Lemerült az akksim, a gépé is, így most már olvasni sem tudok.
CTAM, GRR - hallok pár hülyeséget, de lenyelem. Kivéve egyet: nem a léteszt templétet használtad. Derültség. Aztán már nem.
Nap végére azért kiderül, hogy nem minden arany fényes, ez a wrocławi project (a Unity: munka jön Fehérvárról és Brnoból Wrocławba, miközben munka jön Németországból Fehérvárra meg Brnoba; és a Fallplan: munka jön Németországból Wrocławba - összesen mintegy 300 FTE mozdul) ugyanazoktól a sebektől vérzik, amitől az összes otthoni német project: a Project Managementen kívül senkinek nem fontos, hogy szabályos legyen, csak legyen meg mihamarabb.
Utolsó órában már emelt hangú elégedetlenkedés a német kollégák körében. Ők is fáradnak azért, és nehezen viselik, ha a dolgok nem az ő szájuk íze szerint alakulnak.
Állok, téblábolok. Lefényképezem a quiet roomot...

...meg a kilátást...

Wilfried elmeséli, hogy Katarina (a név nem tuti) Brnoban nagy csalódást okozott neki. Tavaly decemberben megkérték, legyen a wrocławi team leadere, igent mondott, de azóta semmit nem tett azért, hogy ez meg is valósuljon. Nem igazán kooperatív, hogyúgymondjam. Kéne egy tapasztalt pull PM. ... ....Fabiola, nem lenne kedved?
Öööööööö...tulajdonképpen nem lenne ellenemre, de még hadd gondolkodjak rajta, jó? Jó, persze. Majd még keresni foglak a következő hetekben.
Uhh....na, azóta gondolkodom, és egyre kevésbé lenne kedvem. Mér mindig németeket fúj az utamba a szél? Én Angliát akarom!
Egész nap egy alma és egy kávé a fogyasztásom, büszke is vagyok magamra. Hazaesés (kicserélték az ágyneműt, dejólenne belebújni moströgtön), eszem egy kis magvas kenyeret gépsonkával, ezt még kedden vettem a Dinoban, nem akarom, hogy idebüdösödjön....hétkor tali a lounge-ban, megint megyünk vacsorázni, ezúttal egy Marta nevű lengyel lánnyal, aki a változatosság kedvéért - angolul csacsog bárkivel bármennyit. Ezeknek valami leküzdhetetlenül égető beszédkényszer nyomja az agyukat egész nap. Estére már nem bírják tovább, kitör belőlük. Csak odafigyelni képtelenség. Válaszolni meg kész kihívás. Mivel Stefanie-t, a német projekt managert most jobban leköti a munka és az arról való beszélgetés Wilfrieddel, Marta engem talál meg, dumcsizunk, mintha ezeréves ismik lennénk.
Odaérés; étterem a történelmi városnegyedben, Pod Papugami (két papagáj) jó kis hely, az árak éppen kétszerakkorák, mint a tegnap este.


Stefanie Kolar - nálam talán valamivel fiatalabb, alacsonyabb, egészen helyes szőke lány, de sajnos a lehető legtipikusabban német. Mostanában olvastam valahol, hogy a német nők, pláne a business szektorban, valamiért azt gondolják, hogy minél inkább elrejtik, vagy éppen ellensúlyozzák a nőiességük legapróbb megnyilvánulásait, annál jobban tudnak majd érvényesülni. (Nota bene: ez talán a német férfiak közt igaz is)
Hát, Stefanie mindent megtesz, hogy se közelről se távolról ne tűnjön nőnek. Úgy jár, mint egy focista, a mimikája kb egy tízéves fiúé, a viccei és a nevetése ízetlenek de annál harsányabbak...kicsit kárbaveszettnek érzem. A magánéletéről nem tudok semmit, és bár első blikkre leszbikusnak tűnhet, szerintem nem az. Inkább az a típus, aki nem is tudja, mi a romantika, ezért sosem hiányzott neki. Összességében viszont mégis szimpatikus, mert jószándékú és pozitív.
A vacsora egy dézsányi saláta kevés száraz sült pulykahússal. Biztos nagyon egészséges, ezért megeszem. Majdnem mindet. A sör jobb.

Időközben megérkezik Jakub, akiről nem tudom, de úgy érzem, a lengyelkék managere lehet...Elkezd beszélgetni Frankkel, a nácifejű némettel (nem túlzás, tényleg úgy néz ki, a frizurája, meg a fekete szemüvege meg minden...eléggé ijesztő, pláne, hogy ő az egyetlen, aki szinte sosem szól hozzám.) Ettől végképp elnehezül a fejem. Ez a mai sör úgy hat rám, hogy azt kérdezem magammtól; kik ezek az emberek? Mit keresek én itt? Hogy is kerültem ide? Előkaparok egy ötvenzlotyst és látványosan felöltözöm. Hazatalálsz? Remélem. Biztos vagy benne? Nem. Hívj, ha baj van. Ezért most nagyon szeretlek, te fura, hallgatag, mindig figyelő Wilfried Hauser :)
Persze hazataláltam, útközben megcsodáltam a város több pontján látható bár nem feltűnő picike törpe-szobrokat

egy részeget, aki éppen majdnem a villamos alá esett el; meg a szoborcsoportot, akik bemennek a föld alá a zebra egyik végén és kijönnek a másikon. Mókás.


Még egy utolsó kép a hotel bejáratáról...

...a liftről, amibe egyszerre csak 13 osób fér be...

...és a folyosóról, ami kicsit mindig félelmetes...(Ragyogás, rémlik?)

Szobába be, facebook, blogírás, szunya.

Wrocław kaland Harmadik nap

Nemazért mondom, de hotelban lakni jó:
mire este hazaesek az ágy megvetve, törölköző tiszta, poharak elmosogatva, új kávé/tea kikészítve...meg bírnám szokni.
***
Ez a nap is végetért; lassan, de biztosan. Hosszú nap volt, reggeli tétovázással, eleinte remegő hangú előadással, délben nagyon egészségesnek tűnő ebéddel (saláta füstölt lazaccal), kevés igazi munkával, barátkozással és végül egy tréfás mejegyzéssel:
"We should have Fabiola as compliance manager here"............no comment.
Nap végén élelmiszervásárlás, megint a helyi plázában, ami tényleg egészen olyan, mint bármely pláza bárhol, leszámítva a 2 emelet magas akváriumot ("ezt látnod kell") benne a méteres minicápával. Holnap nem lesz közös szünet, kell valami kaja, hogy kibírjuk...



Eszembejut, hogy nálunk ha bármi vendégfogadós meeting van, legalább kávé és ásványvíz van, néha süti is, de itt - semmi. Ez azért fura. Szerencsére egész nap nem vagyok éhes. Habár délben a lazacos saláta ízlik.
Munka után megegyezés: asztalt foglaltunk egy tradícionális lengyel étteremben; jössz? Jövök.
A hotel előtt csatlakozik hozzánk egy lány, Agnieszka; lengyel, de anyanyelvi szinten karattyol németül, be nem áll a szája. Jobban és többet beszél németül, mint a németek. Ő is IBMes.
Rám kell várni a lobby-ban, a bankautomatánál, a hotel előtt...ezek folyton rohannak, náluk az öt perc valójában csak négy. Mindig utolsó vagyok.
20 perc séta, közben kapkodós városnézés, már sötétben persze, jobb híján kihasználom a céges telefon fényképező adottságait. Odaérünk, leülünk. Népiesen berendezett étterem, teccenek a rusztikus cuccok körben, minden eredetinek hat és nincs eltúlozva. Helyes pincérsrác :)
Angol nyelvű menü; Polish dumplings filled with meat with grilled sauerkraut. Fura, hogy ennek nincs angol neve. Mint a kindergaten :D Becsúszik az első sör.
Beszélgetés: ők németül beszélnek, én angolul válaszolok. Ez elég érdekes, de meg lehet szokni. Nekik is. Becsúszik a második sör is. Piast.


A kaja jó. Következő állomás egy művésziesen berendezett söröző. Klimt festmény bárpulttá alacsonyodik, de így is hatásos. Le kell fényképezni.

Aranyozott androgün lóg a mennyezetről,

egy lány flörtöl velem egy fotóról a falon.

Latin zene szól, amitől táncolhatnékom támad, de visszafogom magam.

Túl hangos, beszélgetni nem igazén lehet. Ideje a harmadik sörnek, ezúttal Okocim. Holavécé.

Menjünk haza végre, álmos vagyok.
A szobában jó, végképp elálmosodom. Jó éjt.

Wrocław kaland Második nap

Megszólal az ébresztő. Hét óra. B@sszus, elfelejtettem kikapcsolni a rendes, hétközi vekkert. Ráadásul ez a saját telefonom. A táskában. Az asztalon. Ki kell mászni az ágyból elhallgattatni. Óóóóóóóóó. Függönyrésen besüt a nap. Ez legalább jó jel.
Visszabújás, jó ez a paplan.
Tíz előtt megint ébredés, mostmár nem bírok visszaaludni. De mást se. Fürdés. Egyeztetni kell Ewa-val. Le a recepcióra wifi-ért.
Helyesek ezek a recepciós fiúk :)
Facebook.
Wilfried, a meghívóm telefonál, ők is megérkeztek, mennek enni valamit; csatlakozom?
Nem, köszi, találkozom valakivel az IBM-ben. Ok, akkor holnap reggel.
Ewa egy óra múlva válaszol: ok, három után ráér, találkozzunk.
Taxi, AMEX, az esti rémálomhoz képest luxuslimuzin (pedig ez is csak egy Merci) > IBM Delivery Centre Wrocław. Messze van, majd 20 perc.
Üzleti negyed, szürkés-feketés üveg épület, az IBM. Nem szép, de legalább emeletes. Unott recepcióslány beszélget még unottabb barátnőjével, a legunottabb viszont mögöttük a biztonsági őr; ül és néz.
Fél négy, mire Ewa lejön értem.
Lifttel fel a harmadikra, ahol az itteni project managerek dolgoznak. Tágas, fehér falak, szemmagasságú paravánok, mindenféle színben, és körben nem ablakok, hanem üvegfalak, azontúl pedig egy éppen épülő vadonatúj, modern városkép. A lemenő nap szórja tele fénnyel és meleggel az egészet. Sóhaj.
Nincsenek sokan, de mindenki fiatal, mindenki mosolyog. Hova ülnél? Mindegy, csak ablakhoz...
Itt van Catalin is, a román fiú. Olyan beesettek a szemei, ettől valahogy betegnek látszik...Csacsogunk, kapok egy kávét is. Ide nősültem. Aha...
Ej, de jó ez. Leülök, Sametime, pár mail. Dolgozni kéne, de nem megy. Később végre beszélgetünk Ewa-val. A Projectről.
"Te sem értesz igazán a szerverekhez? Én se....hehe." Szimpatikus lány. Kicsit magamra emlékeztet. Jól beszél angolul. Félhat, latolgatom a buszozást, Ewa kinéz és kinyomtat nekem egy vonalat, amiről viszont kiderül, hogy naponta csak kétszer megy. Hm. Végül taxit hívunk nekem, együtt, mert a diszpécser nem beszél angolul. Megint hideg az este. Mendegélnek haza az emberek. Itt minden lány karcsú???? Eh.
Hotelből elindulás élelmet szerezni. Bazi hideg van. Pláza, megszólalásig ugyanolyan, mint itthon, csak ötszörakkora.
Ja, és itt van Marks & Spencer. Otthon vajon mikor lesz?
Két utcával arrébb, egy lépésre az eltévedéstől, kiszúrok egy feliratot DINO. Ez csak élelmiszerbolt lehet. Nyert. Hat után is nyitva. Hihetetlen, mennyire ugyanolyan minden, mint otthon, csak itt szebbek a fiúk és mindenki ezt a lehetetlen lengyelt beszéli. Saláta, sonka, magvaskenyér és kapros burgonyachips. Narancslé. Ne egyél sokat!
Can you please give me a plastic bag? Huh?
A pénztárosok is ugyanolyanok, mint otthon. Nem tudnak mosolyogni már.
Hazatalálás, leülés, falatozás, elhatározás: leírom, mi volt. Le kéne a többit is, ami azelőtt volt. Brüsszel, Koppenhága, Madrid, Sligo, Anglia, Belgium, Írország...annyi minden. Majd egyszer...
Hétkor kelni kell. Jó éjt.

Wrocław kaland Első nap

Delivery Centre Wrocław kért Fehérvártól egy tapasztalt project managert, hogy bevezesse az ottani új csapatot a processz rejtelmeibe és megmutassa, hogy is megy ez itt Fehérváron.
A kérdés felvetődött a department meetingen. Ki vállalkozik? Én mennék szívesen...Oké!

***
Csütörtök délután, végső(nek hitt) egyeztetés-chat a manager asszisztenssel:

- Akkor jó lesz ez a vasárnapi csatlakozás? (Átszállással, Münchenen keresztül, mert sajna egyenesen oda nem megy semmi :/ ) Vagy inkább repülnél mégis hétfőn? Mert akkorra is van...
- Nemnem, jó lesz ez a kombó, nem baj, ha későn érek oda, foglald csak le, köszönöm. Már meg is beszéltem egy meetinget hétfőre a Planetes project manegerrel, aki, mint utóbb kiderült, éppen Wrocławban dolgozik
:D Nahát, kicsi a világ.

Tényleg nem megy közvetlenül Wrocławba semmi, nemhogy vonat, de még busz se, ellenőriztem. Ha tévednék, javítson ki valaki.

Péntek, délután egy óra, ugyanaz a segítő lány:
- Elküldtem az itinert, délig kellett volna konfirmálnod, hogy jó lesz-e...most válaszolok nekik, hogy véglegesítsék...remélem, meglesz még
- ?? Dehát én azt hittem, a tegnapi volt az egyeztetés...
...

- Megvannak a jegyek, elküldöm, lécci erre majd válaszolj, hogy okés-e!
- Oképersze.

Sóhaj.

***

Vasárnap, délután félkettő. Pepita taxi. Kopott Merci.

- Meg tetszene engedni, hogy kis kerülővel menjünk odafelé? Be kéne ugrani a lányom születési anyakönyvi kivonatáért.....
- Perszehogy,tessékcsak
- Köszönöm a kedvességét.......
- Nincsmitigazán.
- Tudja, másféléves az unoka, már beszél
- Az szép. Jézusom, mi ez a hang?
- Ja, az csak a ventilátorlapát!
- Elnézést, most egy kicsit hűvös lesz; ugye a ventilátor.....
- Nem baj, legalább nem alszom el. (Dehogynem.)
- Fázni tetszik?
- Igen, kicsit.
Erőlteti, nyikorgatja.
- Natessék, már jó is, csak a nagy fordulatszám kellett neki.
- Csakazttudnám, minek kerül ekkorát ez az emnullás a Ferihegy felé...

Esőre áll. Hangulatindex leszállóágba kezd.

***

Ferihegy

Nahát, milyen kevesen megyünk Münchenbe!
Nahát, milyen kicsi ez a gép, ekkorával még sose....szépek a felhők....repülni azért mégiscsak jó.
Nahát, mekkoranagy ez a müncheni reptér!
Nahát, itt van ingyenkávé! Tökjó.

Tranzit, séta, melegvan, nézelődés, itt se németek dolgoznak; majd öt perccel boarding előtt - németül és angolul:
>>Értesítjük kedves utasainkat, hogy a wrocławi gép még nem hagyta el Wrocławot, várjuk, hogy elinduljon ide. Amint megtudjuk az indulás pontos idejét, értesítjük önöket.<<
>>Értesítjük kedves utasainkat, hogy technikai okok miatt a wrocławi járatot törölték. További információkért kérjük, fáradjanak a Lufthansa Service Centerhez. Megértésüket köszönjük.<<

Ezt is meg kellett érni egyszer.

Lufthansa Service Center
- Értsék meg, mi is az információra várunk, hogyakkormost önöket itt szállásoljuk el és holnap repülhetnek Wrocławba, vagy esetleg most Katowicébe és onnan busszal.......
- Ez volt a múltkor is....

Perszehogy az utóbbi. Kilenckor indul a gép Katowice-be. Csak legyen már kívül az országon ez a sok kellemetlen izé...........utas.
Akkorhát legyen egy sör, ha már München. Ez legalább jó. Paulaner Weißbier.



Nahát, esik. Hideg.
Nahát, milyen büdös a szája ennek a kalaposnak...
Nahát, még az előzőnél is van kisebb gép! Jajdenagyonkicsi! De legalább ablak mellé.
Nahát, persze, hogy a kalaposnak épp mögém szól a jegye :(

Depeche Mode passzol a sötét repüléshez. Még egy repülőszendvics. Jó lesz reggelire.

Katowice még hidegebb.

>>Münchenből Wrocławba tartó utasainknak: a busz már várja önöket a B terminál előtt.<<

Hát, ott nincs semmi. Csak hideg szél és cigifüst. És egy magyar pár. Perszehogy elégedetlenkednek. Köd takarja félig a holdat.
Hostess jön, követjük, csendben, beletörődve.

3 minibusz vár ránk, egyre kevesebben vagyunk, páran elmentek taxival inkább.
Tíz perc alatt nyolcan ülünk egybe.
2 francia üzletember dohog: "ez maguknak business class service??"
Asszem, más esetben felháborodnék, most valahogy igazat adok nekik. Egészen addig, amíg ki nem szállítanak mindenkit, köztük egy türelmes gyereket is, hogy ők ketten ülhessenek leghátulra.
Menjünk már.

A reptéri toronyóra 23:57-et mutat, mikor végre elindul a kis konvoj az éjszakában. Darabig bámulom a holdat, majd elalszom.
Fölébredek, 2 óra. Valami város van itt. Kanyargós utak, sehol senki. Igen, ez már Wrocław.
Félhárom, újabb reptér, a wrocławi; ez már zárva, de pár perc alatt mégis kerül 2-3 taxi. Még beférek az egyikbe. Scandic hotel, igen. A kocsi lepukkant, koszos, mintha építőmunkásokat szállítana főmunkaidőben. A taxis nagydarab, igénytelen forma, félig a hasával vezet.
Hátul három üzlemberforma férfi, angolul társalognak. Mindenki másik hotelban lakik. Taxis nem beszél angol, németül kicsit. Sprehhen zí dojcs? Igen. Ők nem.
Innentől velem társalog, én fordítom a hátuliaknak, hogy igen, fizetni kell, bár hitelkártyát nem fogad el. Viszont számlát is ad, ha kell, bár a cégnév (HP) már kifog rajta. Legyenszíves írja oda maga. Odaírja: HP.
Egyikük célhoz ér, kiszáll, a kocsi mögött bizniszelnek a sofőrrel, fizet. Kérdem, vajon kifizetteti velünk ugyanazt az utat többször is a taxis? A válasz egy sokatlátott ember mosolya: hát persze.
Taxis vissza, megyünk tovább. Wrocław óriásinak tűnik ebben a magányos, neonfényes éjszakában.
Következő megállónál ötperces alkudozás, ki kinek mit fizet, kinek kell a számla. Ketten kifizetik amit a taxióra mutat, 76.50 helyett 80-at; ki is kapcsolja hát a sofőr. Egyedül maradok utas a kocsiban.
Vajon én fogok-e és ha igen, mennyit, fizetni?
Még jó, hogy Münchenben ráértem és eszembe is jutott Zloty-t váltani, de vajon elég lesz-e?
Scandic hotel.
- Fünfcig bitte.
Hát jó, egye fene, megpróbálom:
- De az előbb ők már kifizették a nyolcvanat!
- A taxiért fizetni kell!
- Az oké, de már fizetve van!
- Nem, itt 75 Zloty a taxi.
- Egy utat háromszor kell kifizetni?
- De hát a taxiért fizetni kell...na jó, legyen fircig.
Lenyelem. Itt nem nyerhetek, nála van a bőröndöm, mi van, ha nem adja visza? Különben is mit tehetek? Legyen fircig. Van nálam annyi.

***
Recepción:
- Akkor ide a címét legyen szíves.
- Ok, aláírnom hol kell?
- De hát már aláírta, ott ni!
- Én ugyan nem.
- Ez nem az ön aláírása?
- De nem ám.
Egy az én nevemmel előre kinyomtatott bejelentkező lapról van szó, aminek az alján valóban ott egy idegenkezű, olvashatatlan, ráadásul egészen férfias aláírás. Tollal.
- Ez furcsa, valaki már aláírta. Akkor ezt áthúzzuk és valahova ide mellé kérem.
- Na ne, nem lehetne nyomtatni egy másikat inkább?
- Ja, dehogynem, azonnal...
Sóhaj

Az ablakból félig üres parkolót látok. Mit is vártam? Elfelejtettem internetet kérni. Na, majd holnap.
04:30-at mutat a telefon, mikor beállítom az ébresztőt: holnap - azaz már ma - mégiscsak találkoznom kellene Ewa-val, ha már itt vagyok. A tervezett elsőnapi városnézésről nem is beszélve.
Jó ez a céges kölcsöntelefon, van rajta az a jó kis játék.......a fenébe is, nem vagyok álmos. Olvasok akkor. Ez végül beválik, elalszom.